Szwáminí Átmaprakasánanda az Arsha Vidya UK Vedanta iskola tanítója (https://arshavidya.org.uk/atmaprakasha.php).
Az alábbiakban a IV. Európai Jóga Kongresszuson elhangzott előadása leiratának fordítását közöljük.
Az Upanisadok és a Bhagavad Gíta tanulmányozásának, megismerésének célja
Jó estét mindenkinek!
Nagyon kevés időm van ma. Beszélhetnénk egy hónapot, heteket, egy hetet, két napot, fél napot, egy órát, de most csak 15 perc áll rendelkezésemre.
Ha feltesszük a kérdést, közül hányan szeretnétek boldogtalanok vagy szomorúak lenni… Tegye fel a kezét, aki boldogtalan vagy szomorú szeretne lenni! …egyetlen ember sem emelte fel a kezét. Ez azt jelenti, hogy mindannyian boldogok akartok lenni. Nem csak ti, hanem az egész világon az összes ember, bármelyik korban is élt, mindig boldog akart lenni. Az ember, bármelyik korban is él, boldog akar lenni. Az ember, bárhol is él, boldog akar lenni. Az ember, bármely kultúrában is él, boldog akar lenni. Az emberek boldogok akarnak lenni mindig, mindenhol, mindenkivel. Boldognak lenni mindig, mindenhol, mindenkivel, az a boldogság.
Ezért, ha feltesszük a kérdést, mindannyian boldogok vagyunk-e, azt kell mondanunk, hogy most mindannyian együtt vagyunk, úgy tűnik, boldogok vagyunk. Mi boldogok vagyunk. De a boldogság valójában azt jelenti, hogy mindig, mindenhol, mindenkivel boldognak kell lennünk. Itt nem mindig vagyunk boldogok, nem mindenhol vagyunk boldogok, nem mindenkivel vagyunk boldogok. Ez azt jelenti, hogy nem vagyunk boldogok.
A boldogság választás nélküli…… vagyis nincs választásunk. Boldog vagy boldogtalan akarsz lenni? Igen, boldog akarok lenni. Nincs választási lehetőség. Kávét vagy teát kérsz? Van választásod. Zabtejet vagy tehéntejet kérsz? Van választásod. Bilbaoban vagy Madridban szeretnél tanulni? Van választásod. Fizikát vagy kémiát szeretnél tanulni? Van választásod. Boldog vagy boldogtalan akarsz lenni? Van választásod? Nincs választásod. Tehát a boldogság választás nélküli végső cél minden ember számára.
Szóval mi is ez a boldogság? Hogyan lehet elérni ezt a boldogságot? A Sásztramunk (Szentírásaink – fordító).. a Sásztram azt jelenti, hogy ami… Rendben, tegyük ezt egyszerűvé! A Sásztra azt mondja, a Vedanta azt mondja, az Upanisad azt mondja, a Bhagavad Gíta azt mondja, hogy a boldogságot fel kell fedezni. A boldogságot nem lehet elérni. De hogyan lehet felfedezni ezt a boldogságot? Mi is ez a boldogság? Valójában a boldogság és a valóság nem két különböző dolog. Tehát, mi a valóság? Ha tudjuk, mi a valóság, akkor tudjuk, mi a boldogság. Ha tudjuk, mi a tűz, akkor tudjuk, mi a hő. Ha tudjuk, mi a Nap, akkor tudjuk, mi a fény. Hasonlóképpen, ha tudjuk, mi a valóság, akkor tudjuk, mi a boldogság. Mi a valóság? Az univerzum valósága. Ha nincs víz, nem létezhet óceán sem. Hasonlóképpen, ha nincs valóság, ez az univerzum sem létezhet. Ahogy a víz az óceán igazsága, úgy a valóság az univerzum valóságának igazsága. Tehát a valóság és a boldogság nem két különböző dolog. Tehát felfedezted a valóságot. De hogyan juthatsz el ehhez a valósághoz? Az egész kozmosz valósága, az egész univerzum valósága megismerhető, megérthető, saját igazságodként, saját önvalódként. Ugyan az egész univerzum valósága megismerhető és megérthető saját önvalónkként, de hogyan fedezzük fel, hogyan értsük meg? A fény megismeréséhez szükségünk van a szemünkre. Tehát ahhoz, hogy megismerjük a fényt, szükségünk van a szemünkre. A hang megismeréséhez a hallószervünkre támaszkodunk. A szag megismeréséhez a szagló szervünkre, az orrunkra támaszkodunk. Tehát ahhoz, hogy bármiről ismeretet szerezzünk, szükségünk van egy eszközre, amivel ezt az ismeretet megszerezhetjük. A látószervünk a fénynek nevezett tárgy megismerésének eszköze. A hallószervünk a hangnak nevezett tárgy megismerésének eszköze. A szaglószervünk, az orr, a szaglásnak nevezett tárgy megismerésének eszköze. A tapintás szerve, a bőr, a tapintásnak nevezett tárgy megismerésének eszköze. Tehát a megismerés eszköze nélkül semmilyen tárgy megismerése nem lehetséges. Ezért, ha a megismerés nem lehetséges a megismerés eszköze nélkül, az igazság ismeretéhez is szükség van a megismerés eszközére. Mi ennek a megismerésnek, ennek a tudásnak az eszköze? Azt mondjuk, hogy a Bhagavad Gíta és az Upanisad a tudás eszközéül szolgál. Az teljesen érthető, hogy az univerzum valósága mindig mindenhol ott van, de a valóságot csakis saját elménkben ismerhetjük fel az énünk, mint önvalónk igazságaként. Ezért tudnod kell, ki vagy, mi vagy. Te vagy a tudó, az ismerő, és a tárgyak nem azonosak veled, a tudóval, az ismerővel. Tehát te vagy a tudó, ismered a fényt. Te vagy a tudó, a halló, a hangot te hallod. Te vagy a tudó, te vagy az, aki szagol, ismered a szagot. Tehát amit ismersz, az különbözik tőled. Te vagy a tudó, hogy bármit is megismerj, ami más, mint te, az érzékszerveidet kell használnod eszközeként, hogy a tudást, az ismeretet megszerezd. Vagyis más a tudó, az ismerő, és más az ismert. Ahhoz, hogy bármi másról ismeretet szerezz, ami más, mint te, használnod kell ezeket a tudásszerző eszközöket, a megismerés eszközeit, a szemeidet, a füleidet, az orrodat és így tovább. Azonban a valóság megismeréséhez, hogy tudd, te ki vagy, amikor te vagy a tudó, és te vagy az is, akit meg ismerni kell, vagyis te vagy a tudás alanya, és te vagy a tudás tárgya is egyben, hogy felfedezd, mi a lényeged, mi a lényegi természeted, amikor te vagy a tudó, és te vagy az, akit meg kell ismerni, hogy felfedezd, ki vagy, mi vagy, nem használhatod ezeket az eszközöket. A szemedet használod, hogy lásd az összes tárgyat, ami körülvesz. Hogy lásd a fényt, lásd a dolgokat, amelyek tükrözik a fényt, a szemedet használod. De ha látni akarod a saját szemedet, mit teszel? Nem láthatod a szemedet a saját szemed segítségével közvetlenül. Tegyük fel, hogy látni akarod. Valaki odajön, és azt mondja, van valami piros a szemedben. Ó, tényleg? De te nem látod a szemed. Mit csinálsz ekkor? Előveszel egy tükröt. A szemedet használod, hogy láss egy vrittit (cselekvés, állapot – a fordító), de ahhoz, hogy lásd a saját szemed, a tükörtől függsz. Használod a szemed, és a tükörben látod a szemed tükörképét. Látod, milyenek a szemeid. Ugyanígy van ez akkor is, amikor tudni akarod, hogy ki vagy, mi vagy, hogy tudd, mi a valóság, szükséged van egy tükörre, amely tükrözi a természetedet. Szükséged van a megismerés eszközére, egy tudásszerző eszközre, hogy felfedezd az önvalód. Saját önvalód megismerésének eszközeként szolgál az Upanisad, a Bhagavad Gíta.
Hogyan bízzunk abban, honnan tudhatjuk, hogy az Upanisad, a Bhagavad Gíta a tudás eszközéül szolgál? Ha nem ismered a szanszkrit nyelvet, és csak az anyanyelveden hallgatod a Bhagavad Gíta vagy az Upanisad magyarázatát, ha megérted, a tartalmukat, akkor tudod, mi az önvalód, tudod, mi vagy, tudod, mi a valóság. A Bhagavad Gíta tanulmányozása, az Upanisad tanulmányozása a Bhagavad Gíta vagy Upanisad tartalmának megértése szempontjából az igazság megismerésének eszközéül szolgál. Ha kételkedsz, hogy bízhatsz-e… Ha tanulmányozom a Bhavagad Gitát, ha tanulmányozom az Upanisadot, ha megértem az Upanishad és a Bhagavad Gíta tartalmát, akkor felfedezhetem az igazságot? Hogyan bízzak? Hogy higgyek? Ha felmerül a kérdés, a válasz a következő: Ha nem használod, nem tudod, hogy működik-e vagy sem. Nézzünk egy példát! A beteg szemhályogproblémával fordul orvoshoz, az orvos megvizsgálja, megműti. A beteg csukott szemmel megkérdezi az orvost: Doktor úr, látok? Látnak a szemeim? Az orvos azt mondja a betegnek: Nyissa ki a szemét! Ha használod a szemed, láthatod, hogy a szemed lát-e vagy sem. Ha csukva tartod a szemed, és kételkedsz, ha csukott szemmel teszed fel a kérdést, hogy ha kinyitod a szemed, akkor a szemed látni fog-e, nem fogod tudni a választ. Ki kell nyitnod és használnod kell a szemed, hogy lásd, lát-e vagy sem. Ugyanígy használnunk kell a Bhagavad Gitában, az Upanisadokban rejlő tudást a tanítás megértéséhez. Idővel meglátod, megtudod, vajon az Upanisad segít-e felfedezni a természetedet, vajon a Bhagavad Gíta tanulmányozása segít-e felfedezni az igazságot. A Bhagavad Gíta önmagában nem elég. Nem elég, ha egyszerűen csak tanulmányozod a Bhagavad Gitát. Még ha van is tanárod, még ha meg is van a tankönyv, még ha el is magyarázzák a Bhagavad Gitát, akkor is előfordulhat, hogy a megértés néha nem tud, nem fog azonnal megtörténni. Miért? Mert erre a tudásra alkalmassá kell válni. Képzeljünk el egy ötéves gyereket. A gyerek még akkor sem érti a matematikát, ha az apja a Harvard Egyetem matematikaprofesszora, hiszen még csak öt éves. Nem elég érett ahhoz, hogy megértse. Előfordul, hogy egy professzor felnőtt gyerekét sem veszik fel az egyetemre, mert nem szerezte meg a szükséges iskolai végzettséget. Az egyetemre való felvételhez meg kell szereznünk a megfelelő iskolai végzettséget. A mesterképzéshez alapképzéssel kell rendelkezzünk, a doktori képzéshez már mesterdiplomával kell rendelkezzünk, a posztgraduális ösztöndíj megszerzéséhez PhD fokozattal kell rendelkezzünk. Vagyis megfelelően képzettnek kell lennünk ahhoz, hogy képzettebbé váljunk.
Ezért ebben az esetben is az igazság megismerésének, amit másként önvaló ismerete, Átma Dnyána, Átma Vidyá neveken nevezünk – amely tudás az abszolút tudás – feltétele a képzettség. Milyen képzettség itt az előfeltétel? Ez az előfeltétel az, hogy rendelkezz saját svarúpád (igaz természet, saját természet, saját forma – a fordító), saját lényegi természeted ismeretével, hogy felfedezhesd, mi is vagy valójában. Nos, mi, akik gyakoroljuk a jógát, kétségtelenül tudjuk, hogy Én nem csak ez a test vagyok, nem csak a test, ezt nagyon jól tudjuk. Tehát ahhoz, hogy felfedezd, mi vagy valójában, mi az igazság, mi a világ igazsága, képzettnek kell lenned. És mi ez a képzettség? Ez a képzettség a mentális megtisztulás, a mentális stabilitás. Minden nagy bölcsünk, minden risink (szent bölcs – a fordító), minden tanárunk mindig azt mondja, hogy nagyon könnyű a tudást megszerezni, nagyon könnyű felfedezni a boldogságot, nagyon könnyű felfedezni az igazságot. Akkor mi a nehéz? A felkészülés, a mentális felkészülés, a látás eléréséhez szükséges képzettség megszerzése az, ami nehéz.
Ahhoz, hogy a fizikai testünk fejlődjék, mindösszesen arra van szükségünk, hogy napi háromszor együnk. A fizikai fejlődésünkről a természet gondoskodik. De az érzelmi érettséghez, mentális felkészültséghez, mentális megtisztuláshoz, mentális stabilitáshoz tennünk is kell. A Bhagavad Gíta egy életmódot tár elénk. Azt, hogy minek és milyennek kellene lennie az ember életének. Életmód alatt egy olyan fegyelmezett felkészülést értünk, amely megedzi az elmét a tudás megszerzésére. Ez az életmód pedig a Szanátanaha Dharmaha (örök igazság – a fordító), az örök életmód. Ezt másként Karma Jógahának (a cselekvés jógája – a fordító) hívják. Miért örök életmód? Ez az életmód örök, mert a Dharma (törvény – a fordító) irányítja. Ez az életmód mindig, mindenhol, minden kultúrában elfogadható, megfelelő, cáfolhatatlan, mert ezt a Karma Jógahát, ezt az életmódot, a Szanátana Dharmát egyetemes értékek irányítják. Ezért nagyon fontos tudatos, átgondolt szemlélettel tekinteni az ember életére, ami egy fegyelmezett élet. Tehát, ha valaki ezzel a céllal, azaz a boldogság, vagyis a Moksa (megszabadulás – a fordító) felfedezésének céljával és az igazság megismerésére való törekvés elkötelezettségével a Karma Jógát éli, akkor ezt az embert spirituális embernek nevezzük. Tehát mitől lesz egy ember spirituális? A célnak nagyon tisztának kell lennie.
A Moksa a cél. A tudás az egyetlen eszköz a Moksa felfedezésére. Erre fel kell készítenünk az elmét. Tudatosan kell élnünk a Karma Jógát. Ez az életmód, amit a Bhagavad Gíta tanít. A Bhagavad Gíta az igazság megismerésének eszközéül szolgál. ugyanakkor azt az életmódot is tanítja, ami felkészíti elménket a tudás megszerzésére. Ezért fontos a Bhagavad Gíta tanulmányozása. A Bhagavad Gíta az Upanisadok tartalmát tárja elénk. Az Upanisadok tanulmányozása, a Bhagavad Gíta tanulmányozása egyszer és mindenkorra saját svarúpamod, saját természeted, saját boldogságod felfedezésére szolgál.
Köszönöm.
/Fordította: Révai-Bere Anita, az MJSZ Publikációs és fordító munkacsoportjának vezetője – Köszönjük munkáját!/